Régi receptek - Diós kosárka

A diós kosárka egy igazi nosztalgikus sütemény, a lakodalmak elmaradhatatlan kísérője, személy szerint gyerekkorom kedvence. Szerintem kicsit macerás az elkészítése, így ritkán - évente egyszer, esetleg kétszer - fogunk hozzá a tesómmal. Minden alkalommal kicsit tanácstalanok vagyunk, hogy hogy is szoktuk, mennyi tésztát is tegyünk a formákba, hogy ne legyen vastag az alja, és mennyi lekvárt és habot a tetejére?!... Amint bekerültek a sütőbe, meg azon izgulunk, hogy szépen kijöjjenek a kosárkák a formából, ne essen össze a diós hab, illetve ne repedjenek ki. Ennek apropóján született meg az elhatározás, hogy részletesen lejegyzem a receptet fotókkal kiegészítve. Megmondom őszintén, hogy nem sikerültek tökéletesre, tavaly kicsit hígabb lett a sárgabarack lekvár a kelleténél, és ahogy ráejtettem a habot a kosárkák tetejére, az nem terült el szépen kupolát képezve, hanem a szélén kinyomódott a lekvár... Természetesen az íze ettől függetlenül olyan, amilyennek lennie kell, csak hát nem annyira szép. 

Nagymamán régi, megsárgult receptes füzetéből származik ez a leírás. Bátran kijelentem,  hogy sokkal finomabb, mint Borbás Marcsi Édes békeidőkben szereplő receptje (nagy csodálója vagyok egyébként Marcsinak), kíváncsiságból abból is készítettünk egy adagot, de maradunk Boldog mama receptjénél.

Hozzávalók (kb. 50 darab kosárkához):

A tésztához:

- 50 dkg liszt

- 25 dkg vaj vagy margarin

- 10 dkg porcukor

- 1 cs. vaníliás cukor

- 4 tojás sárgája

- 1 késhegynyi szalalkáli

- 4-5 ek. tejföl

+ vaj/margarin a formák kikenéséhez

A töltelékhez:

- 4 tojás fehérje

- 25 dkg porcukor

- 25 dkg darált dió

- sárgabarack lekvár

Elkészítés:

A tésztához a lisztet elkeverjük az átszitált porcukorral, vaníliás cukorral és a szalalkálival, majd elmorzsoljuk benne a vajat/margarint. A lisztes keverék közepébe kis mélyedést készítünk, beletesszük a tojások sárgáját és a tejfölt, pár mozdulattal összekeverjük a tojássárgákat és a tejfölt, majd összedolgozzuk a lisztes résszel. Puha, ruganyos tésztát kell kapnunk (ha esetleg nem elég puha, tejjel lazítsuk). Ezt követően a tésztát betesszük a hűtőbe egy  órára pihenni.

Közben előkészíthetjük a formákat. Egy tepsibe 20-25 forma fér el a tepsi méretétől függően. (Ha sokat és sokszor szeretnénk kosárkát sütni, érdemes 40-50 formát beszerezni, hogy 2 tepsire való legyen belőle, és haladjon a munka). A formák kikenéséhez megolvasztunk kb. 5-10 dkg vajat/margarint, és egy ecset segítségével alaposan kikenjük a formákat: a kis recéket is a szélükön.

A tésztából kisebb dió nagyságú gömböket formálunk, majd - nekünk az vált be a legjobban, hogy -, a két tenyerünk között ellapítjuk, és úgy béleljük ki a formákat, az ujjainkkal szépen belenyomkodva a kis recékbe a tésztát (így viszonylag egyenletes vastagságú kosárkákat kapunk). Utólag megjegyzem, hogy nagyobb gonddal kellett volna a tésztát a kosárkák pereméig igazítanunk, hogy szebbek legyenek.

A kibélelt kosárkaformákat tepsibe sorakoztatjuk, majd az aljukba egy teáskanál sárgabarack lekvárt teszünk. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra.

Ezt követően jöhet a diós hab elkészítése. A tojások fehérjét kemény habbá verjük, majd apránként hozzáadjuk a porcukrot. Addig verjük tovább, amíg krémes, fényes habot nem kapunk. Végül óvatosan, egy spatulával vagy fakanállal beleforgatjuk a darált diót.

Az elkészült habból egy szűk evőkanálnyit ejtünk minden kosárka tetejére. Természetesen habzsákkal is lehet a habot adagolni, mi most ilyen rusztikus kosárkákat készítettünk. Nem érdemes túl sokat tenni a habból, túlnő a formán, rásül, és nem lehet szépen kiszedni a belőle.

180 fokon, kb. 20-25 percig sütjük a kosárkákat. Ha a tészta a kosárkák peremén kezd pirulni, már jók, kivehetjük őket a sütőből. Néhány percet várjunk, hogy hűljenek, majd óvatosan kifordíthatjuk őket a formából. 

Ha további kosárkákat készítünk, a formákat egy papírtörlővel kitöröljük, ha esetleg maradt benne tésztamorzsa, és újra kikenjük vajjal.

Tálalás előtt le lehet őket porcukrozni, de mi nem szoktuk.

Borbás Marcsi féle kosárkák:

Jó sütkérezést! Fogjatok össze valakivel, amíg elkészülne a kosárkák, beszélgethettek egy jót!