Tavaszi piknik

A család Zsoltjait szerény körülmények között ünnepeltük. 

Ilyen szép, virágillatú tavaszi időben minden percet ki kell használni, amit az udvaron tölthetünk. Zsoltika imád is kint lenni, igazi kis felfedező: tücsköt-bogarat összeszed, gyűjti a kavicsokat, tépi a füvet a csirkéknek, traktorozunk, dömperezünk, virágot szagolunk és ha nem vagyok elég szemfüles, akkor le is szakít belőlük a kis haramia.

Olyan szép most az udvarunk: nyílik a sok jácint, gyöngyike, tulipán. A sok különleges nárcisz is napról-napra mutogatja szépségét. Virágzik a kis magnólia fa (ez volt az első ültetésünk), a barackok és a szilvafák. Az udvar minden szegletében fel lehet fedezni valami kis apró színfoltot, amik szinte észrevétlenül simogatják meg az ember lelkét: kései, levél alól kukucskáló ibolyák, fal tövén növő árvácskák, nefelejcsek. Le sem lehet írni szavakkal azt a sok szépséget, amit ilyenkor nyújt a kert. Sajnos fényképezni nem sikerült eddig: vagy időm nem volt rá, vagy pedig a túl sok napfény miatt nem lettek jók a fotók.

Mindezek miatt úgy gondoltam, hogy ünnepeljük meg a Zsolt napot egy kis piknikkel. Összeszereltük a hintaágyat, és kipakoltuk az alsó konyhából a stramm kis asztalkánkat a négy székkel együtt. Anyukámék és tesómék jöttek felköszönteni a fiúkat. Igazából semmi extra nem volt, egy kis süteménnyel, nasival és üdítővel vártuk őket. Csak szépen elrendeztem mindent az asztalon. Hátterül szolgált a virágba borult magnólia és a sok tavaszi virág a járda menti ágyásban.

 

Bögrés-mákosat sütöttem Zsoltika délutáni alvásideje alatt, és maradt egy pár szelet krémes is abból, amit a férjem vitt a munkahelyére.

 

Nem kellenek nagy dolgok ahhoz, hogy egy kicsit szebbé tegyük az életünket. Kellemes délutánt kívánok mindenkinek!