Anyák napi reggel

Anyák napja reggelén korán felkeltem, hogy végre elkészíthessem egy nagyon régóta tervezett projektemet. Kinyitottam az ablakot, hallgattam a madarak csicsergését, közben elkortyoltam egy cappuccinót, és a Nap melengető sugarainak fényében nekikezdtem Zsoltika "babaköszöntős" képének. Emléknek... Csak úgy magunknak... (Olyan régóta szerettem volna már ezt elkészíteni, gyakorlatilag közel 16 hónapja... Jobb később, mint soha.)

Ahogy vagdostam és rendezgettem a kis papírfecniket, az én drága kisfiam körül zsongtak a gondolataim, előjött ezernyi apró emlék a gyorsan elröppenő babakoráról, gondolatban végigvettem a mostani mosolyfakasztó huncutságait, és csordultig telt a szívem Hálával. Amiért Ő van nekünk.

Drága kicsi Zsoltikám...

Köszönöm a Sorsnak, hogy az anyukád lehetek.

♥♥♥