Bodzaszezon végére

Lassan a bodzabokrok elveszítik fehér ragyogásukat, a virágok szirmai vajszínből barnába fordulnak át. De azért még lehet találni néhány kései tenyérnyi virágfejet, amiből kedvünk szerint készíthetünk valami finomságot. 

Nekem most sikerült utolérni annyira magam, hogy az eddig elkészült bodzaitalt és azt a néhány üveg bodzaszörpöt megörökítsem a blog olvasói számára. Ezerrel érik az eper, így most az epres receptek kerülnek előtérbe, de még a nyíló bodzavirágokat kihasználva készítettem lekvárt a kettő kombinációjából.

A karamellás bodzaszörp már régóta izgatta a fantáziámat, több otthonos blogon is találkoztam már vele, hogy milyen finom, és hogy mindenkinek feltétlenül ki kell próbálnia. Tényleg jó lett! Végül is Katbo Réka leírása alapján készítettem, mindent pontosan úgy csináltam, ahogy az a receptben szerepel. Szeretnék belőle eltenni későbbre is, és féltem attól, hogy megromlik, így a felébe kevertem egy teáskanálnyi nátrium-benzoátot: 1 dl vizet felforraltam, és abban oldottam fel a nátrium-benzoátot, úgy került a szörp felébe. Az üvegeket is sterilizáltam: 110 fokos sütőben csücsültek vagy 15 percig, az üvegek csavaróját pedig vízben zubogtattam addig, amíg ment a sütő. A kupakok alá celofánt is tettem. Remélem sikerült maradéktalanul csírátlanítani az üvegeket, és nem romlanak meg a tartósítószer nélküli szörpjeim sem. 

Jövőbeli célom, hogy kitapasztaljam a tartósítószer nélküli eltevést, legyen szó szörpről, befőttről, savanyúságról vagy lekvárról. A befőzés terén mindent a nagymamámtól tanultam, és ő sok mindent kipróbált már, de sajnos neki nem vált be semmiféle praktika. Mindig azt mondja, hogy ők már a gyerekkorukban, a tanyán is szalicilt használtak. Ma már azt nem lehet kapni, így marad a nátrium-benzoát. Nem szeretném, ha minden eltett üveg megromlana, így először a fele-fele aránnyal próbálkozom. Tudom, nagyon gyerekcipőben járok e téren, és szeretnék tanulni, fejlődni. Az internet egy kincsesbánya ilyen téren is. Számomra a blogolás is egy ösztönző tényező ebben a tanulási folyamatban.

A bodzaital pedig a kézzel írott receptes füzetemből való. Évek hosszú sora óta így csinálom, minden évben több adagnyit, jól lehűtve, hígítás nélkül nagyon szeretjük.

Bodzaital:

• 7-8 tenyérnyi bodzavirág
• 50 dkg cukor
• 7 dl citromlé (50 %-os Olympos)
• 2 db bio citrom
• kb. 4,5 l víz 

A bodzavirágot ugyebár olyan helyről érdemes szedni, ahol nincs forgalom, és nem permeteznek a környékén (ilyentájt vegyszerezik a repcét, búzát,...). Nagyon szerencsések vagyunk ilyen szempontból, mert a szomszédunk udvaráról szerzem a bodzavirágokat. Nem szoktam megmosni azokat, csak kicsit megrázogatom, hogy a nemkívánatos bogarak kipotyogjanak. A zöld szárrészeket igyekszem jól levágni, és a virágokat teszem is egy nagy 7 literes fazékba (vagy 5 literes üvegbe is lehet), hozzáöntöm a cukrot, a citromlevet. A citromokat héjastól fe1karikázom, azok is mennek a fazékba, jól elkeverem. Majd hozzáöntök 4,5 liter vizet, fedővel lefedem a fazekat, és egy éjszakát állni hagyom hűvösebb helyen. Másnap leszűröm, és ásványvizes palackokba töltve hűtőbe teszem a bodzaitalt.

Ti szoktatok bodzaszörpöt készíteni?